érdekességek az Antarktiszról

Lenyűgöző élmény lehet az Antarktisz jegén sétálva megközelíteni egy, a befagyott síkságból kimagasló jéghegyet, de korántsem veszélytelen vállalkozás. Közismert tény, hogy a jéghegyből látható rész, az egész tömbnek mindössze 10-50%-a, a többi a felszín alatt húzódik, gyakran okozva hajóbaleseteket. Azt már kevesebben tudják, hogy a jéghegyek alja gyakran a tengerfenékre nehezedik. Ilyenkor az őt körülvevő megfagyott jeget megemeli a dagály, apálykor pedig lesüllyeszti, de maga a jéghegy mozdulatlan marad. Emiatt nyikorgó és morgásszerű hangokat lehet hallani, a jégfelszín és a jéghegy találkozásánál kialakult súrlódás következtében. Ez már önmagában is a frászt hozza az arra járókra, de ráadásul további nyikorgó, repedő és nyögésszerű hangokat is hallhatunk, amikor a napsütés hatására a jéghegy felszíne felmelegszik.

Nem ajánlatos túl közel merészkedni, könnyen leszakadhat a hegy egy darabja, vagy – különösen nyári időszakban – a jéghegy instabillá válik és egyszerűen megfordul. A vízben lévő része, vagy annak egy darabja kiemelkedik, míg a felszínen lévő rész a víz alá süllyed, és mindez néhány másodperc alatt megy végbe. Ilyenkor nem biztonságos a közelben tartózkodni, a jéghegy átfordulása által keltett hullámok több mérföldes körzetben törik fel a környéken a jeget.

Gondoltam, megosztom ezt az információt, az Antarktiszra tömegesen zarándokló magyar turisták örömére :-)

A NASA folyamatosan figyelemmel kíséri az óceánokon kóborló jéghegyek mozgását. A hajózási útvonalakat keresztezve - különösen rossz látási viszonyok között – a sodródó jégszigetek komoly veszélyt jelenthetnek.
A Föld körül keringő QuikScat szatelittel figyelték meg több, mint hét éven keresztül a B10A névre keresztelt, impozáns méretű jégóriást. 1992-ben szakadt le az Antarktiszról a 77 kilométer hosszú jéghegy, amely 90 méter magasan emelkedett ki a tengerből, de a víz alatt 300 méter mélyre is leért. Nem is annyira a jéghegy jelentett veszélyt, mint inkább a leszakadó jégdarabok, amiket az amerikai kontinenstől délre fekvő, viharos tengereken esetleg túl későn vesznek észre a hajósok. Nem kell tovább izgulnunk értük, a hatalmas jégtömb, amely több ezer éven keresztül alakult ki a lehulló és megszilárdult csapadék egymásra rakódásával, melegebb vizekre sodródva végül teljesen elolvadt.

Jól megfigyelhetőek a hidegebb időszakban lerakódott, világosabb rétegek és a nedvesebb, sűrűbb hóból álló sötétebbek. A lerakódó hó tömege összenyomja a mélyebb részeket, ott sűrűbb a csíkozás.

Forrás/Courtesy to: www.coolantarctica.com