Hankiss a személyes felelősségről
"A Kádár-rendszer abszolút infantilizálta az embereket. „Értetek, de nélkületek” – ez volt a kor jelszava. Ez azt jelentette, hogy „mi, a ti érdeketekben mindent megcsinálunk, de ti ne szóljatok bele semmibe”. (Ennek az első fele, persze általában nem is volt igaz.) Ezzel az állampolgárokat a gyermek szerepére korlátozták. A gyerek nem szólhat bele (nagyon helyesen, hiszen nem is tudna) a szülő őt is érintő döntéseibe, viszont nincs is semmi felelőssége. Nincs joga, nincs felelőssége: pont ez volt a Kádár-rendszerben az állampolgárok szintjén. Ma mindez mintha megismétlődne. Állítólag szabad állampolgárok vagyunk, és jogaink vannak, de hogyan is lehet számon kérni a kormányon a döntéseit? Szinte sehogy. Tudjuk, hogy a minket is érintő döntések hogyan és miért születnek? Nem. Vannak igazi jogaink arra, hogy eldöntsük, mi történik velünk? Állítólag vannak, de a gyakorlatban nem működnek. Épp ezért úgy érezzük, hogy felelősségünk sincs. Ha ők így csinálják, akkor én „mosom kezeimet”. „A válságot ők hozták, oldják meg.” Ez egy kényszerű gyerekmagatartás. Nincs jogom, nincs felelősségem: ez az infantilizmus."
bővebben az ország helyzetéről Hankiss Elemértől itt
